A gabonától a kenyérig
Amikor gördülő gabonamezőket látunk, bárki arra gondol, hogy az egykor gyéren termő, nehezen betakarítható fűszermagokat hogyan használhatták fel az emberek élelmiszerként. Nem csoda, hiszen ez több ezer évvel ezelőtt volt.
A gabona őrlésére és főzésére használt eszközök a történelem előtti időkből származnak, amikor az emberek szinte mindenütt a világon összegyűjtötték a tölgyeket, két kő között lisztté őrölték, és edényekben locsolták, hogy eltávolítsák a keserű anyagokat. Ezután a lisztet péppé főzték.
A tölgyerdők kipusztulásával a sokkal nehezebben gyűjthető fűfélék szemcséi nyertek jelentőséget a táplálkozásban. A mezőgazdasági intézkedések az évszázadok során növelték a terméshozamot. A gabonafélék különleges követelményeket támasztottak az "élelmiszer-technológiával" szemben is.
A gabonát már az ókorban is savanyították és lapos kenyeret sütöttek belőle, a mai kenyereink elődjét. Egészen jóval a középkor utánig különös figyelmet fordítottak arra, hogy a korpát gondosan elválasszák a gabonától. Különösen a búzánál volt a molnár művészete, hogy minél fehérebb lisztet állítson elő. A pajor csak a szarvasmarha takarmányába került, és az emberek csak éhínség idején fogyasztották.
Modern elemzések kimutatták, hogy a gabonaszemek szélső rétegei, a korpa, olyan antitesteket tartalmaznak, amelyek akadályozzák a tápanyagok, például a fitát felszívódását az emberben. A külső héj eltávolítása és a kenyérsütés időigényes, hosszú távú és többlépcsős tésztaérleléssel járó folyamata lebontja ezeket az anyagokat - így a gabona egészségesebb és emészthetőbb lesz.
Nyomok
A "törőkenyér" ízletes és tápláló az iskolában és a munkahelyen.
Friss kenyér vajjal és egy csipet sóval az ínyenceknek.
A jó kenyér már az első napon is jó ízű, és még a negyedik napon is jó ízű - csak másképp.
A szerző: Brigitte Neumann
created with
Nicepage .